2011. november 23., szerda

Csillagok vágyakozása


Hallgasd, sír az ég. A csillagok, mint megannyi élet ragyognak, s vágyakozva nézik az élők világát. Emlékeznek, egykoron testükben élet csörgedezett. Mára csak az emlékek keringenek a galaxisban, az életek emlékei, melyet már el nem érhetnek.
A haldokló feltekint az égre, nézi a csillagok ragyogását. Egy könnycsepp gördül le arcán. Elsírja a csillagok helyett is az élet bánatát.
A fáról lehulló levél még tesz egy utolsó kört, a szél még utoljára a magasba emeli, majd szép lassan a földre hullajtja.
A nap első sugarai színesre festik az eget, a rügyek már látszanak a fákon… a fészekben tojás repedezik… a levegőt megtöltik az élet hangjai...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése