A szúnyog

Olyan volt, mint a szúnyog. Nem tudom érti-e mire gondolok. Amikor éjszaka az ember megpróbál elaludni, de a feje körül zümmög. Nagyon idegesítő. Egy idő után nem bírjuk tovább, egyszerűen nem lehet elviselni, így az ember felkel, és levadássza a szúnyogot. Aztán lefekszem aludni, de még mindig hallom, pedig már lecsaptam. Érti már? Hát olyan volt vele is. Folyton hallgattam, ahogy fel-alá járkál a lakásban, egy perc nyugtom sem volt. Ahogy a szúnyognál is, itt is vártam, hogy történjen már meg, csípjen meg, aztán nyugodjon le, de csak nem akarta ezt tenni. Csak járkál a szobában és motyog, vagy kiabál, ez változó. Igazából attól függ, hogy mennyit ivott előtte. Tudja, a kocsma ott van közel, uram, nagyon közel a lakásunkhoz. Csak le kell menni, le a lépcsőn, ki az ajtón és ott van szemben. Maguk is biztosan látták. Hát oda szokott járni a férjem, és ha sokat iszik, akkor járkál és kiabál, ha keveset, akkor járkál és motyog. Aztán egy idő után megüt, ha már nagyon felidegesítette magát. Mint a szúnyog. Egy olyan szúnyog, ami sosem talál ki a szobából, folyton zümmög és csíp. Érti már uram? A szúnyogot is le kell csapni, különben nem tud az ember elaludni, folyton ott zümmög a fejünk körül. Ő motyogott és járkált fel-alá és én meg reméltem, hogy hamar megüt, aztán végre nyugalom lesz, de csak nem akarta megtenni, csak sétált körbe-körbe a szobában és tudja uram, nekünk csak egy szobánk van, a konyha is egybe van vele, nem lehet csak a fürdőbe menni, ha az embernek elege van. De mit beszélek, hiszen maga látta. Ugye, hogy egy ilyen kis helyen nem lehet kibírni a folyamatos zümmögést? Na látja, maga is érti. Olyan volt, mint a szúnyog, nem lehetett aludni. Hát leütöttem. Nem bűn egy szúnyogot leütni. Fogtam azt a vázát és hozzávágtam a fejéhez. Végre csend lett és nyugalom, nem volt több motyogás, sem járkálás. Jó érzés volt, de aztán tudja uram, olyan volt, mint a szúnyog. Éjszaka akkor is hallom, ha már leütöttem.  Olyan, mint a szúnyog, ott marad a zümmögése az ember fülében.