„Igazi
férfiak” soha nem léteztek.
Mert nevezhetjük-e
hősnek a férfit, aki sértett büszkeségből városokat rombol le? Nevezhetjük-e
hősnek azt a férfit, aki háborúkat nyer meg, de törvényeiben a nőket ért
bántalmazásért őket teszi felelőssé? Úriembernek azt, aki egész nap
udvariaskodik, de feleségére és gyermekeire státuszszimbólumként tekint?
Az igazi
férfi az, aki családjáért hajlandó ölre menni azon, hogy melyikük ad el több
joghurtot; hajlandó napi nyolc órában telefonon keresztül idióta kérdésekre
válaszolni; számadatok halmai között tölteni napját és értelmetlen
értekezleteken részt venni.
Az igazi
férfi fáradtan és nyűgösen tér haza a munkából, majd pár perc után mosolyogva
néz rád, amikor ráébred arra, hogy hazaért, nem kell többet színlelnie.
Az igazi
férfinek nincsen szuperereje, vagy fehér lova. Az igazi férfi talán ott ül
veled szemben a buszon, vagy előtted áll a kasszánál, a hisztis gyerekét
csitítja a zöldséges pultnál, újságot vesz, levelet ad fel, tévét néz, vagy
olvas. Az igazi férfi ott van melletted, ha szükséged van rá, még ha nem is
tudja hogyan kezelje a helyzetet, vagy hogy mit mondjon. Fogja a kezed és akkor
rájössz arra, hogy az igazi férfi nem tökéletes, ahogyan az igazi nő sem az.
Az igazi
férfiak a mi világunk falai között élnek, csak észre kellene venni őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése